Szentesen született 1907-ben. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, egyetemi tanulmányait Szegeden, Münchenben és Bécsben végezte. Bölcsészdoktori oklevelet szerzett, magyar-német szakos középiskolai tanár lett. 16 évig volt középiskolai tanár Csurgón, Kolozsváron, Békéscsabán és Szegeden. Két évig a Szegedi Tanárképző Főiskola Nyelvészeti Tanszékének vezetője volt. 1952-ben került a Szegedi Tudományegyetemre docensként, 1956-tól kezdve egyetemi tanárként. Tagja lett a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Finnugor Társaságnak, a szegedi Néprajz és Nyelvtudománynak 20 éven át egyik szerkesztője volt. Kutatási területei: a magyar hangalak és mondattörténet, a magyar nyelvjárások, szófejtések és szólásmagyarázatok, szövegkritika és a nyelvművelés. Nyelvészeti munkásságát 1932-ben szólásmagyarázattal kezdte, majd egy nyelvemlék tanulmánnyal folytatta 1933-ban. Ez volt a bölcsészdoktori értekezése. A kritika kedvezően fogadta A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című könyvét, amelyet 1939-ben csurgói tanárként írt, és a Csurgói Könyvtár XIII. köteteként jelent meg. Balassa József a Magyar Nyelvőrben írt róla 1942-ben recenziót, amely a tanulmány különösen gazdag anyagát és jelentéstani részét emelte ki. Szülőföldje nyelvi és néprajzi sajátságairól A kihaló szentesi vízi élet néprajzi és népnyelvi maradványai című munkájában írt. Mészöly Gedeon tanítványának tekintette magát. Egy kis munkacsoporttal a Bécsi kódex és a Müncheni kódex magyar- latin és latin- magyar szótárának kidolgozásán munkálkodott. Születése 80. évfordulóján Szentes Város díszpolgárává választotta. Ez alkalomból a csurgói önkormányzat és a Református Gimnázium díszes emléklapot küldött. Csurgón német nyelvet, német társalgást, bölcseletet, magyar nyelvet tanított. A Nagykönyvtár őre volt. Honismeret Az 1942-ben érettségizett osztály osztályfőnökeként, amíg tehette, mindig részt vett az érettségi találkozókon. Zsolt fia révén egykori iskolájába eljuttatta A magyar nyelvjárások atlasza hat vaskos kötetét. (Dr. H.J.)