A Csurgóval már 100 éve egybeépült Alsokban született. Csurgón járt a református elemi iskolába, Lőczy Lajos volt a tanítója. Csurgón járt gimnáziumba. Egyetemi tanulmányait Debrecenben és Utrechtben végezte latin - történelem szakon. Csurgón kétszer volt tanár: 1940-41-ben és 1947-től 1973 végéig. Utána még másfél évig mint nyugdíjas tanított. Az államosítás utáni tanévben a tanítás mellett minden idejét lekötötte a tanári könyvtár és a nagykönyvtár rendezése. Lelki fájdalmat okoztak számára a régi tanárok és alapítványtevők képeinek ,,a debreceni Méliusz-szobor gipsz eredetijének eltávolítása ,,az értesítő - gyűjtemény maradékának zúzdába küldése, több értékes kollégája (Boros Dezső, Macskásy Attila, Bánhidi Zoltán, Écsy Ö. István) áthelyezése. Történelem szakkörében egyre nagyobb helyet kapott a helytörténet. Tanítványai közül ketten, Bakonyi Imre és Fehér Rózsa első helyezést értek el történelemből az országos középiskolai tanulmányi versenyen.
Édesanyja halála után egyedül élt. Amikor megbetegedett, Kaposvárra került kórházba. Innen még hazakerült. Ezt követően a türjei szociális otthon lakója lett. A tragédiája, hogy Zalaegerszegen élő húga váratlanul megbetegedett, és hamarosan meghalt. Csurgói házát a rokonok eladták. Hatalmas könyvtára és jegyzetei a közhiedelem ellenére talán jelentősebb veszteség nélkül vészelte át a költöztetéseket. A könyveit a zalaszentiváni iskola egyik termébe szállították, ahol szétválogatta volna. A szomszédok elbeszélése szerint a csurgói gimnáziumra és a debreceni kollégiumra gondolt. A türjei otthonban hunyt el váratlanul, csendesen. Csurgó Város Önkormányzata 1992. május 14-én az adható legmagasabb díjjal, a Pro Urbe kitüntetéssel emlékezett meg róla. (Dr. H.J.)