1932-ben született Csurgón. Édesapja, Zámbó János MÁV ellenőr, állomásfőnök volt, édesanyja Szigeti Olga. Két fiútestvére volt, Ottó és Tibor. Csurgón járt általános iskolába, és a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium IV. Reál osztályában érettségizett 1950-ben. A Veszprémi Vegyipari Egyetem elektrokémia szakán 1954-ben szerzett diplomát. Tudományos pályáját a gyakorlati évek után szovjet aspiránsként folytatta, munkája a bauxitok feltárási körülményeinek reakciókinetikai vizsgálatára irányult. Kandidátusi értekezését 1958-ban védte meg. Az Almásfüzitői Timföldgyárban helyezkedett el, majd a Fémipari Kutató Intézetben a timföldipari kutatásokat irányította. 1968-ban néhány évi külföldi munka után Dr. Gillemot László akadémikus egyetemi tanártól átvette a kutatóintézet vezetését. 1976-ban védte meg akadémiai doktori értekezését a bauxitok feldolgozása terén elért eredményeivel, és megbízást kapott az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet vezetésére. Több alkalommal megválasztották a Comité International pour L’Etude des Bauxites, de L’Alumine et de L’Aluminium nemzetközi szervezet főtitkárává. A Veszprémi Vegyipari Egyetem a kémiai technológia terén elért eredményeit címzetes egyetemi tanári címmel ismerte el. Kutatás fejlesztési eredményeivel nagymértékben hozzájárult a hazai timföldgyártásra alapozott szellemi exporthoz. 1986 után az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének műszaki- tudományos tanácsadójaként sikeres alumíniumipari fejlesztéseket irányított a világ számos országában. Állami Díj kitüntetésben részesült. Életének 83. évében, 2015. február 23-án hunyt el. Szeretett iskolája, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium biológia- kémia előadójában a 2015. szeptember 1-jén felavatták bronz mellszobrát. Tanítványa, Dr. Horváth János méltatta a tudós életművét. Özvegye kiemelte férje ragaszkodását Csurgóhoz, iskolájához, ahol a tudását megalapozták.Zámbó János fiatal korában itt élt szüleivel és testvéreivel, és a gimnáziumban alapozta meg tudását. A később is szoros kapcsolatot ápoltunk családjával és osztálytársaival, valamint gyakran gyönyörködtünk a gimnázium parkjában. Ez a föld mélyen élt a szívében, ez volt a hazája. A most felavatott szobor azt üzeni a fiataloknak, hogy nem kell nagy országban születni és nagy városban élni, tehetős háttérrel rendelkezni. Az életben elért eredményeket csak munkával, szorgalommal, széleskörű érdeklődéssel, idegen nyelvek tanulásával lehet elérni. A mostani diákoknak és tanároknak jó egészséget és sikereket kívánok az életben. Remélem, hogy a most avatott szobor iránytűje jelen lesz a mindennapjaikban, tiszteletet ébreszt és szeretetet. (dr.H.J.)