(Ozaly vagy Csáktornya, 1620- Kursanec,1664. november 18.)
Noha Csurgón utca, gazdálkodó szervezet (termelőszövetkezet majd részvénytársaság), településrész (Zrínyitelep) viseli a nevét, mégsem könnyű eldönteni, a két nagy egyéniség közül melyik Zrínyi Miklósra gondol a hálás utókor; a szigetvári hősre (1508 körül- 1566) vagy a költő és hadvezérre (1620-1664). Csurgó Török Bálint és Zrínyi Miklós családjának vetélkedése eredményeként került a hős szigetvári várvédő birtokába. 1538-ban per útján szerezte meg, utána Török Bálint elfoglalta, fogságba esése után felesége csak ideig- óráig tudta megtartani. A Zrínyi 1546-ban királyi adományként nyerte el Muraközt és benne Csáktornyát. A Muraköz akkor Zákányig lenyúlt, és Légrád is benne feküdt. Az újonnan szerzett birtokokhoz tartozott Csurgó is. A török előnyomulás megfékezésére 1556 januárjában az országgyűlés a várak megerősítését határozta el. Országos segítséggel épült fel Zrínyi Miklós csurgói vára az Óváros déli részén. 1561-ben nevezte ki Ferdinánd király szigetvári kapitánynak. A következő évben Csurgóra jött, hogy a császár által küldött ágyúkat saját jobbágyaival Szigetvárra szállítsa. 1562-ben Zrínyi 800 huszárjával Babócsán feltartóztatta az ellenséget. Négyszáz török esett el a harcban. Csurgón Zrínyi birtokán a haditanács úgy határozott, hogy a szövetséges keresztény seregek nem bocsátkoznak merész vállalkozásba. 1566-ban I. Szulejmán szultán személyesen vezette hadait. Augusztus 6-án a török fősereg megkezdte Szigetvár ostromát. Szeptemberben a hősiesen küzdő várvédőket a belső várba szorították. Hiába volt ott ezer mérő Csurgóról való liszt, ha a sütőkemencék, a konyha, az éléstár, a pince a külső várban már az ellenség kezébe került. Szeptember 8-án Zrínyi katonái élén kitört, és bekövetkezett, amitől mindenki tartott: „Szigetvár elestére Csorgó lesz a könnyű ráadás.” 1593-ban a szigetvári hős fiát, Zrínyi Györgyöt nevezték ki dunántúli főkapitánnyá. 1594. március 12-én megtámadta a berzencei várat, és elfoglalta. Másnap Csurgó ellen vonultak, de a törökök elmenekültek. Zrínyi a védműveket két részletben felrobbantotta. Amíg az első robbanások tartottak, a megmaradt eszközöket megtöltötték puskaporral és kénporral, hogy minél nagyobb zajjal robbanjanak fel és nagyobb lánggal égjenek. Hasszán aga segesdi parancsnok hallotta a Csurgóról jövő harci zajt, és látta a nagy füstöt, iszonyú tragédiára gondolt, és maga gyújtotta fel a segesdi vár védőberendezéseit, és Babócsára menekült. 1600. október 22-én azonban elesett Kanizsa, majd Csurgó is, így ez a kis magyar oázis is bekerült a török hódoltság nagy tengerébe.” A szigetvári hős dédunokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós mindent megtett birtokai és hazája felszabadításáért. Örömmel fogadta az 1661-es törökellenes háború tervét. Új erősség, Új Zrínyivár építésébe fogott. 1664 eleji téli hadjárata a „felperzselt föld” végvári taktikáját követte. Berzencét nagyszámú török őrség védte. Január 22-én a látván a mintegy 26 000 fős sereget, az ellenség megadta magát, és az egész had Bécs ellen vonult. Március közepén Kanizsa felszabadítására vonult. Az Udvari Haditanács javaslatára a császár későbbre tette s vár ostromát. Maga a nagyvezír mintegy 80 00-es sereggel vonult fel Kanizsa megmentésére. Zrínyi Új- Zrínyivárból Csáktornyára vonult vissza. A török sereg ostrom alá fogta Zrínyi- Újvárt. Június 6-án és 7-én lőtték a falakat. 15-én Montecuccoli altábornaggyal az élén segédcsapat érkezett, majd horvát főnemeseivel Zrínyi is megjelent. A török azonban 30-án felrobbantotta a főkaput, és betódult a várba. Július 7-én a földdel tették egyenlővé. Annak ellenére, hogy Belénessy Alajos zákánytelepi tanár már a hetvenes években megtalálta és megjelölte a vár helyét, a régészek csak 2009-ben kezdték meg a beleznai vasúti megállóval szembeni területen az érdemi feltárást. A magyar érdekeket figyelembe nem vevő vasvári béke 26 évre Csurgó sorsát is megpecsételte, mivel mélyen a török hódoltsági vonal mögékerült. Zrínyi csak néhány héttel élte túl a szégyent; 1664. november 18-án a kursaneci erdőben vadászat közben az életét vesztette. (Dr. H.J.)