Ozsvald Árpád

Névváltozatok
költő,szerkesztő,műfordító,könyvgyűjtő
Születési hely
Nemesoroszi
Születési dátum
1932
Halálozás helye
Pozsony
Halálozás dátuma
2003

Iskoláit szülőfalujában és a Csurgón végezte. Itt érettségizett 1950-ben. Beiratkozott a soproni Erdészeti Főiskolára, de a nyári szünetről már nem térhetett vissza Magyarországra. Nyírágón és Fegyverneken tanított, majd 1953-1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. Egy ideig kiadói szerkesztő, 1956-tól a Hét belső munkatársa, 1960-tól nyugdíjazásáig (1995) főszerkesztő-helyettese volt. Első verseit az Új Szó és a Fáklya közölte 1951-ben. Hangja elütött a sematizmus, a hurráoptimizmus kórusától, Fábry Zoltán is felfigyelt rá. Kötetben először Veres Jánossal és Török Elemérrel közösen jelent meg (Három fiatal költő, 1954). Költészetének legfőbb forrása a gyermekkor, az elhagyott falu, a szülőföld tájai és emberei, a megszenvedett háborús élmények, viszontagságok felidézése. Verseinek jellemző tónusa a halk megrendültség, a csendes tűnődés a világ dolgai fölött, a szomorkás meditáció az idő kérlelhetetlenségén. Mégsem múltközpontú, magánjellegű líra ez, erős szálakkal kötődik nemzetiségi a nemzetiségi lét mindennapjaihoz csakúgy, mint az emberiség legfőbb gondjaihoz. Költői fejlődése folyamatos. Kulturált verselő, finom és sejtelmes hangulatok megérzője, megformálója, népszerűségét az élményközlés ereje és közvetlensége, a látványfestés áttetsző, tiszta képei, a drámaivá színezett vallomásosság, az elégiába, szomorkás hangulatokba hajló lírai reflexiók, jobbító szándékú erkölcsi intelmei, kérdései és válaszai magyarázzák. A 70-es évek elejétől változás tapasztalható költői szemléletében. Sorjázó kötetei tanúsága szerint biztonsága megrendült, kiegyensúlyozottságát a vibráló nyugtalanság, fojtott, konfliktusos lelkiállapot váltja fel. Az idillek víziókká sötétülnek, az elégiák, dalok helyett félelmet, fáradt lemondást sugalló versei születnek. Nevéhez fűződik az egyik legismertebb gyermekregény, A kis postás több kiadást megért. 1995-ben súlyosan megbetegedett, de meggyógyult. Tagja a Magyar Írók Szövetségének. (Dr. H.J.)

Kapcsolódó írások
A kis postás / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1965
A nagy sási kígyó / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: Madách-Posonium, 2000
Csurgói diák Pozsonyból / Horváth József. -Kaposvár: Axel Springer, 1995
Földközelben / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1965
Galambok szállnak feketében / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1969
Három fiatal költő (Török Elemér, Ozsvald Árpád, Veres János) / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1954
Ifjúsági irodalmunkból: Személykereső - Ozsvald Árpád: A kis postás című regényéről / Takács Géza. -Budapest: , 1990
Júdása én nem lehetnék / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1959
Laterna magica / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1967
Nincsenek szemtanúk - ...énekelj akkor is, ha dalodra senki sem figyel / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: Madách, 1992
Ozsvald Árpád / Szeberényi Zoltán. -Dunaszerdahely: Nap Kiadó, 2000
Szekerek balladája / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1971
Tavasz lesz újra, kedves / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1956
Vadvizek / Ozsvald Árpád. -Bratislava - Pozsony: , 1977